2008.05.17. 15:00
versiro
IV.
Adj király kukoricát
Hagy hízlaljak mangalicát
Levágom a lagziba
Kihányom a taxiba
Kukoricát nem adok
Ti csak ne bulizzatok
A dőzsölés az én asztalom
Amit nem kérsz, majd azt adom
Ha nem adsz, majd szakítok
Izompólóba vakítok
Lemegyek a dizsibe
Jön velem a Gizike
Szakíts, ha bírsz, menő-manó
Nem vagy Quentin Tarantino
Te csak a maradékot tunkolod
Itt király csávó csak én vagyok
V.
Adj király kotonkát
Hagy menjek a Katón át
És megfűzném az Iluskát
Mert jól fűzi a galuskát
Kotonkát nem adhatok
Rajtad segíteni nem tudok
Mert ha adnék is kotont, paraszt
Te nem tudnál összehozni hozzá egy f*szt
Ha nem adsz majd szakítok
A kotonfáról te koronás piszok
Ha nem hallottad még tanulj meg olvasni szájról
Vagy kérdezd a királynét a paraszt f*száról
Szakíts, ha bírsz, te kis kertészlegény
Királyném nem dugja sem más sem én
Frigid már rég, nincs rá gyógyír
Jéghideg test, halotti sír
VI.
Adj a királyin Madonnát
Nem foghatok minden csatornát
Tönkrement a beltérim
Az MTV meg mégsem az "EMTÍVÍ"
Madonnát sajnos nem adhatok
Csakis Systemet hallgatok
Ha Madonnára vágysz, vágd le a füled
Bár hülye maradsz, de jobb lesz neked.
Ha nem adsz, akkor szakítok
Fiúzenekart alapítok
System helyett csak mi folyunk a csapból
Dől majd a támogatás az úniós alapból
Szakíts ha bírsz, de 150 kilót
Fenntartok neked egy ingyen nyaktilót
Ennyi támogatást kapsz tőlem is
Elhúzom a nótád te kis hamis
VII.
Adj király kukorikút
Hogy rikítson kunkori úút!
A mezőn egy virág kikerics-kék
Döglenek érte a kicsi csirkék
Nem adok neked kukorikút
A kutat hogy akarnád kukorból elszállítani?!
Ne haluzz mert küldöm a drogkommandót
Elmagyarázzam miként kell téli kézvédőben fúvós hangszerrel játszani?
Ha nem adsz majd szakítok
A csirkék felénk csordában csövelnek
Amúgyis a dealer te vagy te farok
Engem adócsalásért köröznek
Tépj be, ha tudsz, jól mondod
Majd Olga megoldja a dolgod
Aztakurva, mostmár nagyon gebasz van
Alva írok, vagy csak újra bebasztam.
2008.05.14. 15:37
versiro
I.
Adj király katonát
Eltört az olajág
A háborúk véresek
A nagy mezők éhesek
Katonát nem adok
Győzzetek, harcoljatok
Ahogy tudtok, ahogy lehet
Hirdessétek nagy nevemet
Ha nem adsz, majd szakítunk
Ha nem félsz, megtanítunk
Szolgáld hűen népedet
Uralkodni így lehet
Szakíts ha bírsz, paraszt
Az voltál és az maradsz
Szolgaság a vagyonod
Törvény és jog én vagyok
II.
Adj király Katonát
James Joycet vagy Kafkát
A könyvtárak üresek
betűket keresek
Katonát nem adok
Nehogy olvassatok
Dolgozzatok, gebedjetek
Adót duplán fizessetek
Ha nem adsz, akkor szakítunk
Nekünk is van papírunk
Írunk népköltészetet
Isszuk a művészetet
Szakíts, ha bírsz, te agyatlan
Sírsz, de a fejedben salak van
Ereidben csőcselék szív dobog
A kultúra, tudomány én vagyok
III.
Adj király katonát
Kenyérkockát, hagymakarikát
Szalonnát és paradicsomot
Nyálcsorgatva csámcsogok
Katonát nem adok
Fogyókúrázzatok
A koleszterin veszélyes
Az éhség az egészséges
Ha nem adsz hát majd szakítunk
Zsemlemorzsát pirítunk
Lecsót főzünk tepsibe
Behabzsoljuk frissibe
Szakíts, ha bírsz, te tulok
Én szabom a fejadagot
És tűzgyujtási tilalom
Nálam minden hatalom
2008.05.12. 20:38
versiro
Vannak pillanatok mikor megfagy a vér az ereimben
Az élet nagyon kemény és én nem
Sajnálom azokat akik szenvednek
Sajnálom hogy én is szenvedek
Valami fertőző terjeng a levegőben
Hullaszagot hord a szél
Muzsikahangok játszanak a fűben
Egy jó zenésszel aki jól zenél
Józan ésszel fel sem foghatom
Csak vészharangjaim kongathatom
Jamaica a Jamaicaiaké
Akik kokaint kapnak Coca Cola kuponjaikért
Ez csak egy sarkhideg vérfagyott pillanat
Csak egy túlfűtött tébolyult szenvedély
Mint egy kazán egy kályha mint akinek fáj ha
ég a keze lába láthatóan szenved aki él
Lecsúszik az égen a nagy tűzgolyó
A kéken süllyedő sárga hajó
Az ég svéd a levegő hideg
Könnyedén vedd lépteidet
Lépd át a könnyeket
Jobb ha nem veszed magad komolyan
Végig játszod az életet
2008.05.08. 20:25
versiro
Sötétkék felhők
Világoskék ég
felgyúló lámpák
Izzó narancssárgák
Útjelzők és vöröses fékjelek
Éa a buszban a fény
Mely vízszerűen kék
És a hídon átkelünk
Gyárkéményeket látok
És szürke füstjüket
Az ablakon át révedünk
Verdák húzzák metál ezüstjüket
Én is sebességet váltok
Borongós emlékek közé süppedek
Kint minden indusztriális
Ütött-kopott, vagy posztmodern
Olyan mint a felnőtté válás
Rázós ez az út nekem
Biztosan gödörbe léptünk
Biztosan kátyúkhoz értünk
Minden minőségtelen
Sötét hull az égből
Döglött téli tájra
Bevásárlóközpontokat építettek a várostáblára
Haldoklik a föld, mint a mályva
Pesten hagyva, nem öntözve, egymagába
Lőn sötétség
Tapintható fényhomály
Olyan ez az üresség
mint a sok éves magány
Fáradnak szemeim
A fények egybecsúsznak
A bokrok árnyékában
Látjátok -e feleim?
A messzeségben, a pusztaságban
Épp egy város ébred
Gyúlnak a szép fények
Üdvözölnek az otthon tüzével
"Legyél bár idegen
Barát vagy ádáz ellen
Utat mutatunk neked
Nálunk nem tévedsz el"
Sziasztok fények
Én is hazaérek
De minden ideiglenes
Tudom még utazok
És sokszor elkísértek
Girbe gurba utakon
Miközben felkelt a hold
Felhők között hunyorog
Fehéren, fényesen
Magasan, fenségesen
2008.05.01. 13:56
versiro
Ki szeretne verset írni?
Én akarok verset írni!
Én! Én! Én!
Ellopták a színeket
Csak fekete fehéren
Írhatok neked
Rémes rímes levelet
Bizony mondom neked:
A szépség nem a kék ég bárányfelhőinek partot nem érő hada
Nem is a kék tengeren méltóságteljesen süllyedő Titanic
Nem is kék szemekben, lábakban, kezekben és bőr alatt feszülő anyag
Csak szemek közt, egekben, tengereken sodródó elhagyott ladik
A szépség a szeretet, mely bennünk lakik.
2008.04.30. 19:04
versiro
Ha megtölteném vízzel
Hogy kiemeljem kékes színét
Forgathatnám kézzel
Mondhatnám hogy szép
De elveszítené ürességét
Olyan szépen üres
És semmilyen ha tele van
Átlókra dőlő téglatest
Üresen tiszta, céltalan
Táskanehezék. Szemét.
Fölösleges téridő
Ez benne a szép
A szokatlanság szédítő
Azért megtöltöttem vízzel
Amikor már mindenki aludt
Félig még őrülten félig már ésszel
Forgattam, szép volt és a víz kifolyt
Talán azért csinálok ilyet
Mert kezdem elveszíteni ürességemet
Téridőként ahogy öregedek
Érzem ahogy megtelek
Csak éjjel és csak mosdók felett
Végzek még őrült kísérleteket
Amiknek nem sok tanulsága van
Csak hogy az ételhordó dobozom
Nem zár hermetikusan.
2008.04.27. 22:42
versiro
Nem én alszok, hanem a teremtett világ
Maga alá bukva kómában hever
Igazából talán senki se lát
Szörnyű nagy teher
Az óceán kupolaként feszül
A fenék iszapjára
Ahol az elektronok hangyaként cammognak sorban
És a fal minden lépéstől dobban
Táncolnak leveleik szórva a fák
Míg az ég a naptól lángra lobban belül
Úgy érzem nem ide tartozok
A realitás céltalan
Körülöttem minden halott
Mozdulattalan
Kiülhetnénk teázni a verandára
Liánokon függőágyba
Hallgatnánk ahogy a hó ropog
Mikor olvadnak a lábnyomok
Hallgatnánk egy lágy zenét
Halott költők énekét
Ha olvasnánk a híreket
Mi tudnánk, hogy csak képzelet
A halált érzem az üres térben
Meglapul valahol
Vár észrevétlen míg minden átalakul
Az ég most sötét
Hömpölygő mély folyó
Ellepi a föld színét
Süllyedő hajó
Átlátszó műanyagdoboz
Amiben ételeket hordozok
Még üres mégis meglepetést okoz
Hiszen elgondolkozok.
2008.04.25. 18:42
versiro
Tavasz, nyár, ősz, tél,
Győztél, legyőztél.
2008.04.25. 18:29
versiro
Mint kis rovarok a fény felé
törünk mi a létre
S mint ölöm én e szörnyeket, a sors keze
életünk úgy töré le.
2008.04.15. 19:38
versiro
Mikor virágzanak a cseresznyefák
Komótos felhők alatt
Lágyan ringó mezők felett
A világ mint egy szarkofág
Amin minden idő áthaladt
Mégis őrzi testemet
Imbolygó pici gyertyaláng
Annyi minden rádragadt
Balzsamozd a lelkedet
"300 Ft kilója. Nagyon finom...
Figyelem, figyelem...
Nagyon szép, nagyon finom...
Őszibaracknak..figyelem...
Gyönyörűszép nagyon finom
Őszibarackot hoztam..."
Parkolókban vágtató városi kalózkofák
A hetediken hőségben olvadó falak
Koporsóba zárva szenvedek..
Mit mondasz ha az élet értelmét kérdezik?
Amikor minden csak hiúság és céltalan?
Mégis ha fuldokolsz vagy meghalsz egy kicsit
És újra érzed, hogy élsz, tudod, hogy jó élni
Ha újra érzed, hogy élsz, tudod, jó élni
Hogy ez a legjobb, minden élet egy csoda
És minden múló perced gyászos veszteség
Tolvajkezek tépte kebelkelt virág
Rád is vár egy szürkeség
Mert élnijó, de meghalunk, és nincs tovább
2008.04.12. 14:46
versiro
Narancsízű multitörténelem
Macskaköves utaidon eltévedek
Míg zongoráznak hangolatlan véremen
Sörsakkbarlangokban révedek
A samponból gyümölcslevest főzök
Mert létrákon másznak miniszoknyában
Japán gimnazista lányok a könyvtárban
és a földön uborkasziget pezseg
Feloldódnak a pohárban évezredek
Ha nem történik semmi
Zörögnek a levelek
Táncoló teheneket
kell kenyérre kenni
Négyzeteket színezek
Nyugtatókra rá nem szokás stressze nyom
Felpörgök a plafonon
Kaszárnyás betűkkel citromsavak lepedőbecsavart hullaláncain
Kicsapódnak salétromszavak, megpendülnek növekvő ráncaim
Bérelj fel egy kamiont
Hogy világítson szemébe és rángassa a kürtdudát
Miközben dermesztően halk zene
És vasárnapra frissen vasalt diplomák.
2008.04.10. 18:43
versiro
Felhők robbannak az égre
Mint vízbe pattogatott kukoricaszemek
Fehér pamacsok a kékbe
Majd az alkony ezüst vére
Lehunyja álmos szemed
Ezer ujjként nyitja szét
Lombos fáit a föld
Hogy napsugarakat igyon
Virágokat szüljön a zöld
De ökölbe szorítja kezét a tél
És a táj meztelenre vetkezik
Mint porcukor a baklavára
Úgy hullatja dús pelyheit
A múlt már nem létezik
Megfakult sárga barna levél
Könyvlapok közt törékenyre száradón
Szilánkokra törik minden remény
Ha markomba szorítom
Minden fűszál egy univerzum végtelensége
Leggyengébb erő a gravitáció
Mégis folyton zuhanunk a mélybe
Minden csillag vonz az ölébe
Minden fűszál evolúció
Vízbe potyogtatott kavicsok
Szavaid, szádról hullanak
Elmémben hullámzanak
Hűs vizű halastó tudatom
Ráfeszül zafírként azúregű nyugalom
Az égen kecses ecsetvonások
És korbácsok sújtják Genezáret tavát
Szél csapkodja odafenn a menny ajtaját
Ha hiszek, vizeken járok.
Vizeken járok és felhők felett.
2008.04.09. 18:28
versiro
Emlékeim vörös téglák
Fájdalomhabarcsból vert falak
Elvtársaim körém húzzák
Minden amit érzek..csak salak
Kihagytuk az ajtókat, ablakokat
Így egyedül vagyok
Minden szavam új lakat
Jobb ha meg sem szólalok
Meg sem mozdulok
Lelkem földhöz tapad
Számban száraz homok
Megköt minden mozdulat
Epedve várom a hétvégét
Mint friss vizű folyót
Szenvedésem hiú bérét
Túlélni még egy napot
Mi elől menekülünk ilyen nagyon?
Fáj az ezerszer szúrt tőrdöfés?
Miért a pír arcomon?
Ma minden tett csak kérkedés.
2008.04.01. 18:53
versiro
Én vagyok a napfény
És én vagyok a felhő
Árnyék is vagyok én
Fák árnyéka kertek mélyén
Ha a kancsal hold feljő
Én vagyok a titok
lelked legmélyén
Minden zárat nyitok
És a zár is én vagyok
Tömlöcöd bilincsén
Én vagyok a legjobb
Én vagyok a legszebb
A leges legnagyobb
És én vagyok
A leges legkisebb
Minden megvan bennem
És mindenben én vagyok
Nem kell semmit se tennem
Már mindent megtettem
mégse láttatok.
És én vagyok a nincsen
én vagyok a semmi
Minden vagyok, minden
Bár semmim sincsen
Nekem elég ennyi.
És nem téphetsz ki már
férges szívedből
Tépdeshetsz bár
Megölhetsz akár
Belőlem élsz, az én életemből
örökre ott vagyok minden atomban
és örökre minden atom bennem
Örökké tartó pillanatban
forr a szó torkomban
nem lehetnék már több, mint lettem
Legyél te is minden,
mint vagyok minden én
minden mindenben
semmi a semmiben
Mindig van remény.
2008.03.31. 23:24
versiro
Üres vagyok. Nulla. Semmi.
Élettelen, halottalan létnélküliség
Ami nincs nem lehet megnevezni
Páratlan jelentelenség
Nem vagyok pulzár
fényt lüktető szívverés
Fényéveken át is
Végül hazaérkezés
Nem vagyok bolygó
vagy bármilyen égitest
Örökké rád mosolygó
Otthon, Budapest
Nem vagyok híd
vagy villamospálya
Nem vagyok víz
Nem vagyok gálya
Mégis. Megfulladok
Nem vagyok oxigén, a levegőben égve
Semmi sem vagyok
Se háború, se béke
Nem vagyok arcod, mely virágként nyíilik
Nem vagyok házad, mely eltakar
Tekinteted sem, melyben fáraók Nílusa kéklik
Vagy krokodílusa, mely meder nélkül felkavar
Nem vagyok álom, és nem vagyok ébren
Nem vagyok bármilyen kitaláció
A véletlen műve sem semmiféleképpen
És sehol sem megtalálható
Hangod egy dallam
Akárcsak a hajók méltó kürtjei
Nem vagyok hallható szavakban
Nem vagyok hullám, mit széttörnek Kréta szirtjei
Nem vagyok te, de én sem egészen
Mi vagyok akkor, ha minden ami létezik
Az nem vagyok, és bennem van minden
Ami valójában nincs. nem volt. nem lesz. semmi
O, a gondolatok vad zuhatagi
Amikor szikrázva és dübörögve riad a jég
A gondolatok a létezés magvai
Mely partjaidnál esik szét
2008.03.29. 13:56
versiro
Rakd ki egyforintosokból a csillagokat
Hidd csak hogy gazdag vagy
Mérd unciákban a hold fényét
Sarcold meg a napsugarat
Árusítsd az ingyen békét
Míg minden kincsed elrohad
Fehér tüzek melegénél
Kezük lóbálják a koldusok
Minden csepp fájdalomtól élnél
De hazugságoktól részegen fekszenek a gazdagok
Mint eső hull az égből
Az én ítéletem
Fehér tüzem örökségül
Rád marad, a félelem
Véreső, mi hull az égbe
Sötét tüzed füstjeként
Kabátod koszos zsebébe
Minden csillag belefér
2008.03.22. 19:36
versiro
Metropoliszunk csak előképe a jövendő dolgoknak
Csak sírokon nyílik már a béke
A sártengerben gépszívek dobognak
Fáradt zoknik összegyűrve
Repülnek az ágy fölött
Kiszippantódnak majd az űrbe
Ha szemeimmel álomégbe görbülök
Kalitkába zárt törülközők
Száradnak a sarokban még nedvesen
Az óra gyorsulva pörög
Őrült tüzek lebegnek a lámpafénybe selymesen
A zsírfoltokkal lapján borított asztal
Cinikusan rázza felém fejét
Az omló függöny elmarasztal
Tárgyak esnek szerteszét
Minden új alakra, Új formába tör
Fejemben ideák tolonganak
Szilánkos ezüsttükör
Vigyázban áll összecsukva
A fal mellett az ósdi szék
Parancsra várva egy szavamra
Emelné homlokához kezét
Üres palackok röhögnek a polcon
Hordozták régen ásványok vizét
Kupacban nyomorognak
A málló tapéta már égszínkék
Széttördelem a világot
Darabos szilánkokból
Új sárkányos alakba rakom
Sirályok csipognak a lámpadróton
A káosz lassan logikámba tör
Afrikába költözik magányom
Egykori szilánkos ezüsttükör
A színek forradalma jön
Láncuk tépő titánok
Csörgését hallgatom
Feküdj mellém a csónak szalmazsákon
Vesd le, dobd a földre minden gondodat
Mert ébren is igazabb az álom
Törvényt alkot kósza gondolat.
2008.03.14. 12:58
versiro
Ne halj meg,kérlek
Gyere ki a fény felé
Gyere csak én felém
Nézz rám, ha félek
Ha elveszítenélek
Elvesznének a csillagok
A tüzek és nappalok
Mert elveszítenélek
Nélküled nem vagyok
Sem más sem máshol
Csókot int a távol
Itthon maradok
160 év tiszteleg
Érzések, magyarok
Emléked kavarog
Micsoda tisztelet
Hősöm vagy, bajnokom
Mert elveszítenélek
Ha elveszítenélek
Tegnapom, hajnalom
Március, március
Szívünkön nyíló virág
Szemünkben izzó világ
fűzöld, hófehér és vérpiros
Ne halj meg, kérünk
Őrizzük fényedet
Örök emlékedet
Téged látunk, ha a jövőbe nézünk.
2008.03.10. 14:05
versiro
Megéreztem reggel
A nap friss illatát
Ropogós volt és piros...
Tele türelemmel
néztem miként fúzionált
Hidrogén szendvicsekkel kínált
Koronáján grillezett
Nem sok idő, de 5 milliárd év alatt
Még én is megéhezek
Mindannyian éhesek vagyunk
Szörnyek törnek élni belülről
Vágyak, indulatok
Fék nélkül, lelkiismeretlenül
Szeretném uralni őket
Felülemelkedni önmagamon
De mint forrongó méreg
Sötét árny lebeg a napon
Több milliárd súlya nyom
Hogy egyek, igyak, öljek szerteszét
A szex, a pénz, a hatalom
Hol lelem ellenszerét?
Néha vékony kísértet vagyok
Néha kegyetlen és gonosz
A szívemben is bűn dobog
Kinevet és megbotoz..
Békesség a jóindulatúaknak
A jóra igyekvőknek
A téren harckocsik robognak
Sáncok mögül lőnek
Emelkedj fel, felhők fölé
Sátorvászon lelkem,
Dagadj fehér vitorlaként
Hisz nem muszáj lennem.
A nap csak sárga sárgolyó
Eldobták és még gurul,
Mert van bennem ami jó
Szebb, mint angolul.
2008.03.05. 19:17
versiro
A fáradtság nehezen
csöpögő víz zaja
A szégyen tűzben égő
elefántcsontpalota
A szerelem tűzben
hamvadó főnixmadár
A barátság bástyákkal
gondosan övezett sziklavár
Jeges csapokkal szúró
tőr a félelem
A kedves szó
az égig felemel
Lassan korhadó széteső sziget
Megbarnuló zöld mező
Lelkében is éhező
eszköz az emlékezet
Ha a vonat magával ragad
Eltemet az áradat
Ledöntve kőváradat
Egy ilyen szó a pillanat
2008.02.25. 09:33
versiro
Ma este újra láttam a csillagokat
hogyan fénylenek belém messzi tüzek
Végtelenül mint a képzelet
Ami forgószélként elragad
Mint csillámpor a partiarcokon
Tüzijáték egy szűz mosoly felett
Vonz a gondolat, hogy megmarkolom
Összegyűröm sötét lepledet
Innék a tűzkutakból
Megkóstolnám ízedet
Főnixmadár hamvaiból
Új alakba ébredek
Megérinteném a csillagokat
Ott hunyorgok, remegek az égen
Lerántanám álarcomat
Hagy lássák, hogy hajnalvörösen égek
Csillagok vaygunk mindannyian
Földre hulló csillagok
10 millió imbolygó sugár
Vizekben tükröződőn halakban fodrozódok
Otthontalan szemed azúr prizma
Ezer és ezer vízióvá fókuszál
2008.02.21. 20:05
versiro
Rettenetes. Naív. Unalmas. Béna.
A butaság végtelen.
A tévedések megkötözik a vak szemeket
Az ostobaság mindig menekülésre késztetett.
Aszott, vézna szellemek
A sémáikból kilépni képtelenek
A tudatlanok mindig magabiztosak
Erőszakosak és meggyőzhetetlenek
Van ebben némi irónia
A túlerő lehúzza a mérleget.
Fuss, ha futóbolondra lelsz
Ha beszél a zagyva, tapaszd le füled
Ne hagyd, hogy szavakat adjanak szádba
Zálogul ne add oda hited
Kezesként ne támaszkodj másba
Menekülj, ha igazságot, szabadságot hoznak neked.
2008.02.17. 19:09
versiro
Sárkányos népmesék kúsznak folyandárosan
Szétszórják tűz és jégvirágukat
Fellobban a szemük kicsit álmosan
Követik a papíron a tinta ákombákomot
A pacák nevetnek csúfondárosan
Az óvónénik aludni küldenek
A világ alámerül kormoránosan
Felröppennek a mitévő legyek
Elmosódnak a lelkiismertető jegyek
A másvilágnak fanyar íze van
Körülöttünk buborékok küzdenek
Feladatok csüngenek megoldástalan
Dinamitzsinórok izzanak kezemben
Nem tudom, hogy a pirosat vágjam el?
Ameddig él, haldoklik az ember
Gazemberül és gátlástalan
Árnyékok nélkül a fény sem létezik
Gazellák rezegnek a forró légnyomásban
Reggel dübörög és az égből fény esik
A Jó széthasíthatatlanságtalan
Rezonál az ametiszt a szemedben
Mindannyian apró kvantumok vagyunk
Fehér fátyol szellőn rebben
Pulzálón, lüktetőn ragyog
A távolban már ott szitál az ébredés
Te és Én feldolgozósorbetanító tanfolyam
Mint egy kirakójáték az élet és
Megvalósíthatatlantalan
2008.02.12. 15:50
versiro
Elrabolt a hétfejű sárkány
És sötét tömlöcbe vetett
(Mint gyerekkoromban a sok félelmetes árny
Csak szélbelógó szőlőlevelek)
Elrabolt a tűzokádó sárkány
És marcangolja lelkemet.
A legkisebb királylányra várok
Szabadítsd ki lelkemet
Egy sötét árny, egy átok gúzsbaköt és eltemet
Álmodok míg méreget az őrület
Első feje a magány
Milyen jól ismerem mérgedet
Minden nap egy új halál
Ha senki sem szeret
Második feje a bánat
Mint egy lyuk a lelkemen
Hordom mint gyászruhámat
Ha nem öltöztet senki sem
Harmadik feje a gonosz
Mely szívemben lakik
Bánatomban ostoroz
Mert én is bűnös vagyok
Negyedik fejed az idő
A perc mi soha nem elég
Ahogyan hajam őszbe nő
Reggel nyár volt, este tél.
Ötödik fejed a hit
Mi újra élni kényszerít
Pedig ismerem a valóság határait
Remény, ami elvakít
Hatodik fejed a szerelem.
Vak. És örök
Tűz mi mindig ég velem
Mindig újra összetörök
Hetedik fejed a szépség
Már sosem lehet az enyém
Érinthetetlen, mint a kék ég
Kicsúszik kezemből, mint a fény.
Ha levágtam egy fejedet
Ó, szörnyű papírsárkány
Rögtön száz nőtt helyébe
Tengernyi sok furfang, ármány
Mondd, hogyan győzzek ellened?
Várok egy királylányt, vagy hogy legyen már vége.
2008.02.10. 22:28
versiro
Közhírré tétetik
Hogy minden újra szétesik
Láncait húzza a fájdalom
Mint elitéltek halálsoron
Szenved ami létezik
Elitélek minden előítéletet
Szeresd amíg szeretheted: az életet
Egyszer úgyis minden végetér
A halál eljön gyermekeiért.
Nem hagyunk hátra csak emlékeket
Fájós, borongós őszi délutánt
Sóvárgót az édes fény után
Országunk határán, ahol a szív szakad
A tenger is előtted szétszalad
A sziklákból is élő víz fakad
Amikor születtél valaki meghalt
Ő volt az első aki láthatott talán
És mit látsz utoljára?
Ha ráülsz a révész tutajára?
Ha nincs mentség - az idő eltelik?
És Isten vár vacsorára?
Kíváncsi lennék szemed utolsó pillantására...
Közhírré tétetik!
Minden újra szétesik...
