Rakd ki egyforintosokból a csillagokat
Hidd csak hogy gazdag vagy
Mérd unciákban a hold fényét
Sarcold meg a napsugarat
Árusítsd az ingyen békét
Míg minden kincsed elrohad
Fehér tüzek melegénél
Kezük lóbálják a koldusok
Minden csepp fájdalomtól élnél
De hazugságoktól részegen fekszenek a gazdagok
Mint eső hull az égből
Az én ítéletem
Fehér tüzem örökségül
Rád marad, a félelem
Véreső, mi hull az égbe
Sötét tüzed füstjeként
Kabátod koszos zsebébe
Minden csillag belefér
Esők
2008.03.29. 13:56 versiro
Szólj hozzá!
Címkék: vers csillag egyforintos koldusok gazdagok
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://versblog.blog.hu/api/trackback/id/tr90401899
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
