Összecsuklik, térdepel
A tengerpart, a szürke fák
Lángtengeren süllyed el
A hűvös hangú óceán
Füstölgő parázs vagyok és fájdalom
Álmaimban látom, ahogy a világ elmerül
Alábukik az égből, viaszteste felhevül
A nap hevében olvadó szárnyaim igazgatom
Nem érdemlem meg a bársony életet
Mely körül öleli lyukadt páncélomat
Harcomat harcolom marcona vidékek
Rézmetszetre karcolt ormain
Üszök vagyok a fonnyadó képzelet
Aurora Borealis romjain
Eltűnnek a házikók, a hinták, a napsugár
Bűnös szívünk félrever, a sorminta megszakad
Föld mélyében tűnik el arany selyem víz szavad
Elnyeli a mély kohó, tűzben izzó lomha ár
A létezés változó frekvencián remeg
Kisiklott vonat mely falakba ütközött
És csillagfényes cián tekinteted
Üresedve lavíroz a jéghegyek között.
