Összecsuklik, térdepelA tengerpart, a szürke fákLángtengeren süllyed elA hűvös hangú óceánFüstölgő parázs vagyok és fájdalomÁlmaimban látom, ahogy a világ elmerülAlábukik az égből, viaszteste felhevülA nap hevében olvadó szárnyaim igazgatomNem érdemlem meg a bársony…