Reggelente buszokon pattogunk,
Mint az atomok taszítjuk egymást,
Összeverődve molekulákat alkotunk
És grimaszokkal vicsorogjuk egymást
Mint a mérges farkasok
Napközben az irodákban kattingatunk
Jó munkához de sokat is kell kattintani
Vicsorgunk is, netezünk is, ebédelünk
Halott szívünk temetőin milyen virág fog majd hajtani?
Boxainkban lassan fogy a levegőnk..
Este csíkot húznak a repülők
Vörös lepell hull a parlamentre
Hulla házunk még egy napra eltemetve.
Felsírnak a TÁVOLI legelők
Mert még egy nap eltűnt a ködbe..
Az ember gyertyát oltva nyugovóra tér
Kávé álmaival feloldja a cukor világot
Alámerül az ismeretlenbe kincsekért
Odalenn az árnyékokban, jaj, csak én vagyok
Alszunk már a falanszterekben
Munkánk gyümölcsével vásárolt sírhelyen
Horkolunk a Hold felé, mérgesen
Láncaink, húsainkba vágva, vonszolnak át az életen
A külső szépség idebenn nem létezik
Amit magamban lemásolva újraalkotok
Kávé álmaimban cukorként szétesik
Közel és messze is, jaj, csak én vagyok
A buszon majd reggel újra találkozhatunk
