Valaki vagyok, de lehetek valaki más
Míg hullámzanak félelmem habjai
Meglátogathat a változás
Hóna alá csapva szürke napjaim
Mélység lóg a villamosról
Kifeszítve a lámpaoszlopokra
Lehúzza vágyam a magasból
Beleakadok a koszba
Ráesek arccal a kirakatokra
Ki rakott rám pénzt, ki akar fogadni?
Gyufaárus lány a standot kirakodta
Belebotlottam, de nem történt semmi
Azt álmodom, hogy nem bírok mozogni
Rések nyílnak a talpam alatt
Rózsák kúsznak lábaimon feljebb
Üvöltenek a koldusok a Holdra
A kukák mögött a holnap erjed
Fázok. Didergek. Az Ősz kergetőzik.
A hulló megbarnult zöld levelekkel
Hadar a szél, félrebeszél, ő-zik
Parolázik a fára mászott egerekkel
Térden csúszva illatokat érzek
Táncolnak az őzgidák, párolog a tőzeg
Hatalmas csobbanással véget ér a hét
Gőzölgő pralinéba fúródik a fézer
Dihidrogén monoxidot permetezve szét
Kiköpöm a belem
És hazaérek. Becsapom az ajtót.
Elmosódik a péntek a margón
Pacákat vétek. Foltok.
Nem ér a nevem.
