Arany sör. Börtön.
Leveleket fú a szél
Sorsomat korsókba töltöm
Bárszék, ami parsecekre van.
Megbűnhődök minden méterért
Míg az idő elrohan
Odakinn sötét éj pöffeszkedik
Minden múló pillanattal
Megúnt múltam törleszt megint.
Mert megtérek és vétkezek
Míg várom hogy a Vörös hajnal
Hűs szelével hullok és hazaérkezek
Mérgezett vizeken visz egy szép hajó
Térdrehulló álmaim, gyermekkorom gyilkosa
Süvít, mint a sivatagban szomjazó
Mert utánam kapott a gravitáció.
A fedélzet alatt már a mag hasad..
Az iránytű felhevül és pörög
Célt tévesztett, fagyott üstökös a tegnap
Zuhan már a nap felé
Mert mindent úgyis eltörök
Felizzik, megvillan és végetér.
