Emlékeim vörös téglák
Fájdalomhabarcsból vert falak
Elvtársaim körém húzzák
Minden amit érzek..csak salak
Kihagytuk az ajtókat, ablakokat
Így egyedül vagyok
Minden szavam új lakat
Jobb ha meg sem szólalok
Meg sem mozdulok
Lelkem földhöz tapad
Számban száraz homok
Megköt minden mozdulat
Epedve várom a hétvégét
Mint friss vizű folyót
Szenvedésem hiú bérét
Túlélni még egy napot
Mi elől menekülünk ilyen nagyon?
Fáj az ezerszer szúrt tőrdöfés?
Miért a pír arcomon?
Ma minden tett csak kérkedés.
Befalazva
2008.04.09. 18:28 versiro
Szólj hozzá!
Címkék: vers falak téglák vöröses bezárva
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://versblog.blog.hu/api/trackback/id/tr53418745
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
