Sárkányos népmesék kúsznak folyandárosan
Szétszórják tűz és jégvirágukat
Fellobban a szemük kicsit álmosan
Követik a papíron a tinta ákombákomot
A pacák nevetnek csúfondárosan
Az óvónénik aludni küldenek
A világ alámerül kormoránosan
Felröppennek a mitévő legyek
Elmosódnak a lelkiismertető jegyek
A másvilágnak fanyar íze van
Körülöttünk buborékok küzdenek
Feladatok csüngenek megoldástalan
Dinamitzsinórok izzanak kezemben
Nem tudom, hogy a pirosat vágjam el?
Ameddig él, haldoklik az ember
Gazemberül és gátlástalan
Árnyékok nélkül a fény sem létezik
Gazellák rezegnek a forró légnyomásban
Reggel dübörög és az égből fény esik
A Jó széthasíthatatlanságtalan
Rezonál az ametiszt a szemedben
Mindannyian apró kvantumok vagyunk
Fehér fátyol szellőn rebben
Pulzálón, lüktetőn ragyog
A távolban már ott szitál az ébredés
Te és Én feldolgozósorbetanító tanfolyam
Mint egy kirakójáték az élet és
Megvalósíthatatlantalan
Széthasíthatatlanul
2008.02.17. 19:09 versiro
Szólj hozzá!
Címkék: vers fény jó ébredés sárkány kormorán árnyékok
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://versblog.blog.hu/api/trackback/id/tr24343125
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
