Üres vagyok. Nulla. Semmi.
Élettelen, halottalan létnélküliség
Ami nincs nem lehet megnevezni
Páratlan jelentelenség
Nem vagyok pulzár
fényt lüktető szívverés
Fényéveken át is
Végül hazaérkezés
Nem vagyok bolygó
vagy bármilyen égitest
Örökké rád mosolygó
Otthon, Budapest
Nem vagyok híd
vagy villamospálya
Nem vagyok víz
Nem vagyok gálya
Mégis. Megfulladok
Nem vagyok oxigén, a levegőben égve
Semmi sem vagyok
Se háború, se béke
Nem vagyok arcod, mely virágként nyíilik
Nem vagyok házad, mely eltakar
Tekinteted sem, melyben fáraók Nílusa kéklik
Vagy krokodílusa, mely meder nélkül felkavar
Nem vagyok álom, és nem vagyok ébren
Nem vagyok bármilyen kitaláció
A véletlen műve sem semmiféleképpen
És sehol sem megtalálható
Hangod egy dallam
Akárcsak a hajók méltó kürtjei
Nem vagyok hallható szavakban
Nem vagyok hullám, mit széttörnek Kréta szirtjei
Nem vagyok te, de én sem egészen
Mi vagyok akkor, ha minden ami létezik
Az nem vagyok, és bennem van minden
Ami valójában nincs. nem volt. nem lesz. semmi
O, a gondolatok vad zuhatagi
Amikor szikrázva és dübörögve riad a jég
A gondolatok a létezés magvai
Mely partjaidnál esik szét
0
2008.03.31. 23:24 versiro
1 komment
Címkék: semmi 0 létezés nílus
A bejegyzés trackback címe:
https://versblog.blog.hu/api/trackback/id/tr7405891
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
forgoszelkate 2011.01.07. 21:27:52
A számegyenes nullája
végtelenbe zárt origó
egy leszakadt láncszem
egy aranygyűrű párja
a folytonosság, mely megnyílva
szeretteit magába zárja.
végtelenbe zárt origó
egy leszakadt láncszem
egy aranygyűrű párja
a folytonosság, mely megnyílva
szeretteit magába zárja.