Üres vagyok. Nulla. Semmi.
Élettelen, halottalan létnélküliség
Ami nincs nem lehet megnevezni
Páratlan jelentelenség

Nem vagyok pulzár
fényt lüktető szívverés
Fényéveken át is
Végül hazaérkezés

Nem vagyok bolygó
vagy bármilyen égitest
Örökké rád mosolygó
Otthon, Budapest

Nem vagyok híd
vagy villamospálya
Nem vagyok víz
Nem vagyok gálya

Mégis. Megfulladok
Nem vagyok oxigén, a levegőben égve
Semmi sem vagyok
Se háború, se béke

Nem vagyok arcod, mely virágként nyíilik
Nem vagyok házad, mely eltakar
Tekinteted sem, melyben fáraók Nílusa kéklik
Vagy krokodílusa, mely meder nélkül felkavar

Nem vagyok álom, és nem vagyok ébren
Nem vagyok bármilyen kitaláció
A véletlen műve sem semmiféleképpen
És sehol sem megtalálható

Hangod egy dallam
Akárcsak a hajók méltó kürtjei
Nem vagyok hallható szavakban
Nem vagyok hullám, mit széttörnek Kréta szirtjei

Nem vagyok te, de én sem egészen
Mi vagyok akkor, ha minden ami létezik
Az nem vagyok, és bennem van minden
Ami valójában nincs. nem volt. nem lesz. semmi

O, a gondolatok vad zuhatagi
Amikor szikrázva és dübörögve riad a jég
A gondolatok a létezés magvai
Mely partjaidnál esik szét