Felhők robbannak az égreMint vízbe pattogatott kukoricaszemekFehér pamacsok a kékbeMajd az alkony ezüst véreLehunyja álmos szemedEzer ujjként nyitja szétLombos fáit a földHogy napsugarakat igyonVirágokat szüljön a zöldDe ökölbe szorítja kezét a télÉs a táj meztelenre…