Közhírré tétetik
Hogy minden újra szétesik
Láncait húzza a fájdalom
Mint elitéltek halálsoron
Szenved ami létezik
Elitélek minden előítéletet
Szeresd amíg szeretheted: az életet
Egyszer úgyis minden végetér
A halál eljön gyermekeiért.
Nem hagyunk hátra csak emlékeket
Fájós, borongós őszi délutánt
Sóvárgót az édes fény után
Országunk határán, ahol a szív szakad
A tenger is előtted szétszalad
A sziklákból is élő víz fakad
Amikor születtél valaki meghalt
Ő volt az első aki láthatott talán
És mit látsz utoljára?
Ha ráülsz a révész tutajára?
Ha nincs mentség - az idő eltelik?
És Isten vár vacsorára?
Kíváncsi lennék szemed utolsó pillantására...
Közhírré tétetik!
Minden újra szétesik...
Minden
2008.02.10. 22:28 versiro
Szólj hozzá!
Címkék: halál tenger révész szétesik
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://versblog.blog.hu/api/trackback/id/tr29334241
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
