Megéreztem reggel
A nap friss illatát
Ropogós volt és piros...
Tele türelemmel
néztem miként fúzionált
Hidrogén szendvicsekkel kínált
Koronáján grillezett
Nem sok idő, de 5 milliárd év alatt
Még én is megéhezek
Mindannyian éhesek vagyunk
Szörnyek törnek élni belülről
Vágyak, indulatok
Fék nélkül, lelkiismeretlenül
Szeretném uralni őket
Felülemelkedni önmagamon
De mint forrongó méreg
Sötét árny lebeg a napon
Több milliárd súlya nyom
Hogy egyek, igyak, öljek szerteszét
A szex, a pénz, a hatalom
Hol lelem ellenszerét?
Néha vékony kísértet vagyok
Néha kegyetlen és gonosz
A szívemben is bűn dobog
Kinevet és megbotoz..
Békesség a jóindulatúaknak
A jóra igyekvőknek
A téren harckocsik robognak
Sáncok mögül lőnek
Emelkedj fel, felhők fölé
Sátorvászon lelkem,
Dagadj fehér vitorlaként
Hisz nem muszáj lennem.
A nap csak sárga sárgolyó
Eldobták és még gurul,
Mert van bennem ami jó
Szebb, mint angolul.
Hidrogén
2008.03.10. 14:05 versiro
Szólj hozzá!
Címkék: nap hidrogén szörny gurul éhes
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://versblog.blog.hu/api/trackback/id/tr8374234
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
