A hófödte éji paneltetőn
Jégszikrákat húz a holdsugár
Ezüsttengert füstöl kéményeiből
Emlékei hamvából éledő tűzmadár
A néma égbolt vásznára festő ébredés
Tél-színével árnyalja a csillagok sátortáborát
A földre súlyos lepelként hulló létezés
Áttöri a meleg otthon puha bársonyát
A távolság, lomha láncod elszakad
Repülj a felhőkkel, amíg lehet
Legyél karcsú és lágy ecsetvonás
Fagyott gondolataink között friss hajnal hasad
A dermedt tájat lángba borító látomás
Adrenalin bombát dobva dönti romba börtönöd
A reggel újra létrehozza elfelejtett életed
Véred lüktet, ahogy érzed szíved újra felpörög
Így tépik ki könnyes szemeidből álmot hozó éjjeled.