HTML

Saját verseim

Ebben a blogban saját verseim szeretném publikálni, örülnék, ha elolvasnátok, és kommentálnátok őket. Mindenki véleményére kíváncsi vagyok.

Friss topikok

  • versiro: Koszi szepen! (2017.07.27. 11:05) Azelőtt
  • Littlewood: "A taposó malom ahol napjaim eltapsolom" - ez nagyon tetszett! (2013.11.08. 11:52) Buszon
  • Versember: Nincsenek felesleges szavak a verseidben ez nagyon tetszik. (2012.09.13. 08:55) Nem várom
  • versiro: Bezavartam magam? :) Köszi a videót, szépek a fények, csak nem tudom mért gyorsítják fel az összes... (2012.02.09. 21:54) A lélek gyötrelme
  • versiro: nem kis hanem Ki :) Sorry for the typo. (2011.11.18. 19:56) Vándorút

Linkblog

Álom élet

2008.09.02. 21:28 versiro

Fények villognak a sírok felett
Visszatérő kuncsaftok, kísértetek
Táncolnak az elhagyatott temető
Borostyánnal belepett, néhol megrepedő
Márványozott omladozó sírhalmai felett

Csipogva számolják vissza az éjfelet
Várják az egyszer már elvesztett életet
És mécsesek gyúlnak a szélben
Ujjonganak a fénymaszat emberek
Érzik, hogy mocorog valami a mélyben

A holdfény lassan elcsitul
Már a tenger sem háborog
A szemem most kifordul
Egy más világról álmodok

Fények vezetnek az alagúton át
Furcsa de édes zuhanás
Vérszomjas vámpírok és vonító vérfarkasok
Várnak a Hold túloldalán

A narancs ég alatt
Vérszagú rózsák hajtanak
És kéklenek a tüskés fűben
Simogatnak és megfojtanak
Indáik ölelésével

Hullámzik a föld és nevet
Napként ontja a meleget
Az anyák friss hullákat szülnek
Labdáznak a csontváz gyerekek
És a felhők felhevülnek

És izzad a néma ég
Könnybelábad a messzeség
A napot szétmarcangolják vérebek
A folyó minden cseppje ég
Tűzfolyók öntöznek és nem létezek

Egy borongós önsajnáló
Depressziós halvajáró
Lélektelen érzés vagyok
Zúgok, mint a húsdaráló
Tapsolnak az angyalok

(Sírokból kitörő rothadt kezekről álmodok
Az agyam a szájam szélén kicsordul
Délen egy milliárd ember háborog
A szememben egy világ torzul

És megtorzulva körbefordul
És ha látod hogy nem álmodok
Csak vakon nézlek s álmodón
A szememet lezárhatod.)

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://versblog.blog.hu/api/trackback/id/tr3645609

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

forgoszelkate 2010.12.04. 20:39:12

mm...
zombiként nehéz bármit is írni,
gondolkodni..
vagy nézni,
mikor a szem vágyik becsukódni.

forgoszelkate 2010.12.06. 12:02:06

még nem ismertelek, amikor egy világ feltárult előttem, kifejezve az ami bennem volt már, csak nem volt kifejezve. A hangulata illik pár versedhez. Tudod, mindenki a saját értelmezése szerint olvassa a verseket. Szeretem Victoria képeit, meg az aláfestő zenét is.
www.youtube.com/watch?v=bewS6k2Zkds

versiro 2010.12.07. 22:14:04

Jó horror verseim voltak..anno a horrorfilmeket is szerettem, ma már nem igazán.
Nem nagyon tudok azonosulni a régi magammal, tiszta tudathasadás:)
Az vigasztal, hogy ezek a versek talán jól vannak megírva, de elfogult vagyok persze magammal szemben.
A zene szép, a képek kevésbé jöttek be..

forgoszelkate 2010.12.08. 09:51:05

Lehet, hogy te nem nagyon tudsz azonosulni a régi önmagaddal, de én igen, már mint azzal ami nekem lejön belőle. Bocsi, de most átugrottam egy időzónát, napok óta nem vagyok a jelenben. Most akkor veled vagyok, vagy nem? Nem tudom, de most itt jó nekem, maradok, míg fogva tart. Szólok, ha felébredtem. A képeket nem is videón jó nézni, engem is először egy kép fogott meg, később egy másik. A csoda egyenként élvezetes, nem ömlesztve, meg persze a hangulattól is függ. És nem is minden képe varázsol el, de van jó pár, ami igen. A verseidbe is egyenként mélyülök bele, és hagyom hogy magával ragadjon.
süti beállítások módosítása