Ködben úszó kihalt városok
Kőpilláim immár álmosak
Meséljetek, legendákat adjatok
Sötét mocsárban bugyognak falaitok
Holdsugár hívja a holtakat
Feltör a földből vérpatak
Az ég sötétségbe borult
Az ajtón kopog a kárhozat
Füzérét morzsolva szórja az átkokat
Deszka recseg, és hív a Hold.
A szél keserűen fütyül
A haldokló sóhaja a plafonra ül
Indák kötöznek kínpadokra
A guillotine ismerősen csendül
Ráébredni a titokra
Hogy a hold ma még nagyobb
Gömbölyűbb és jobban ragyog
Ma végre elérhető
Szemünk eltakarva ragyog
Felettünk mint szemfedő
Mindannyian halottak vagyunk
