Egy kéz körvonalai
Egy ujj lenyomata
Egy senki dalai
Egy életúnt életút vonala
Ennyi vagyok, semmi más
Rögeszmém egy látomás
Álmom kósza délibáb
Üldözöm sivatagomon át tovább
Összekuszálódott életvonalak
Tekeregnek vakon a nap alatt
Kígyókként sziszegünk, fájdalmunk harap
Marásunktól mérgesebb, gyilkosunktól gyilkosabb
Rosszabb a rossznál
A gonosztól gonoszabb
Csengőbb üres szavaknál
Hiánya a jónak
Elfogyott, elfogyott minden virágszirom
Nem szeret, nem szeret, mostmár jól tudom
Senki sem, senki sem, soha semmiképp
Élni sincs, élni sincs végképp semmiért
Ha a nap újra vérbe fakad
Hanyatlik a hegyek alatt
Ha a teliholdat újra látnám
A szívem megszakad
Akkor is csak várnám, mindig várnám
Az én csillagomat