Egy kéz körvonalai
Egy ujj lenyomata
Egy senki dalai
Egy életúnt életút vonala

Ennyi vagyok, semmi más
Rögeszmém egy látomás
Álmom kósza délibáb
Üldözöm sivatagomon át tovább

Összekuszálódott életvonalak
Tekeregnek vakon a nap alatt
Kígyókként sziszegünk, fájdalmunk harap
Marásunktól mérgesebb, gyilkosunktól gyilkosabb

Rosszabb a rossznál
A gonosztól gonoszabb
Csengőbb üres szavaknál
Hiánya a jónak

Elfogyott, elfogyott minden virágszirom
Nem szeret, nem szeret, mostmár jól tudom
Senki sem, senki sem, soha semmiképp
Élni sincs, élni sincs végképp semmiért

Ha a nap újra vérbe fakad
Hanyatlik a hegyek alatt
Ha a teliholdat újra látnám
A szívem megszakad
Akkor is csak várnám, mindig várnám
Az én csillagomat