Van egy tükör ruhásszekrényem mélyén
Néha van, hogy nem emlékszem, merre van
Összezavarodom, összekavarom a dolgokat
Ha előveszem, arcod szépségénél
Benned tisztábban látom önmagam
Hova mehetnék, ha te nem lennél nekem?
Összetörnék, s a vliág darabjaira hullana velem
Kihez fordulnék, ha te nem hallanád szavam?
Nélküled már én sem élnék
Az élet beszédei vannak nálad, Uram
És ha értem nem jöttél volna el
Minden napom lépés lenne a Halál felé
Zuhannék a mélybe, nem lenne aki felemel
De veled a felhők felett szállok én
Legyőzted a gravitációt, mélybehúzó terheim
A sötétséget, ami lassan eltemet
Vedd át ujjaim közt csordogáló perceim
Vedd át fáradt, szomjúságtól gyötört lelkemet
Az idő nem ellenségem többé
E világ már nem otthonom
Mint egy fénylő örvény amely elragad
Minden kérdésemre úgy vagy válaszom
Halál, hol a te fullánkod?
Hol van lángod, mivé lett a kárhozat?
Az irgalom eloltja minden bizonyítékodat
Vidd hát mancsod, vondd vissza a vádakat!
Pokol, hol a te diadalmad?
Minden múltam elmúlt végleg
Lehullanak rólam az évek
minden eltűnt ami fogva tart.
Vedd hát vissza láncodat!
Mert szeretete és kegyelme üldöz a hosszú út során
Menekülök, eltévedek, Ő mégis megtalál
Hazafele menni mindig édesebb
De ha elfelejteném is, az út végén ki vár?
Csak meg kell néznem szekrényembe égett tükörképedet..
