Morajló tengerek, éneklő emberek
Között hányattatom
Nézem a kék eget, zöld felhő méreget
Emelem kalapom
Még egy est végetér, a testem vérbe ér
Gomba robban, atom
Hova szalad veled a futó szalag?
Ne légy oly komoly
Horizont hátamon éjszaka vállamon a szépvilág összenyom
Könnymosta mosoly
Borongós éveim fonnyadt reményein
Lakmározik a moly
Herceg vagyok, hős, mint a bors, erős
Legkisebb fiú
Szalmaláng életem két végén égetem
Mért legyek hiú?
Várom a lobbanást, utolsó dobbanást
Nincsen más kiút
Összedőlő meghanyatló bukórepülésem zuhanó közepén.
