Ha elfáradnak szemeim,
Én a szívemmel látok
Lehet a város kietlen itt
Benn nyílnak a tulipánok
Falakon vöröslő könnyeim
Ahogy kőmedrükben csordogálnak felém
Az ablakokban felszikráznak megint
Egyszer régen egy ily
alkonyon leheltek életet belém
Egyszer régen halott voltam
Agyagszobor, por csupán
De egy céllal létrehoztak
Hulló falevelek között hulló levél lettem
Harcolni a téllel hóvirágok oldalán
És már nincsen visszaút
Szabad lettem és eljött az én időm
Arcom fenn a fellegekben
Csillagképem túl a ráktérítőn
Ott is egyhangú napom, nagyon, elhagyom
A gyermekor vége, fuss el véle, hervadó mező
Szeret, nem szeret, vihart arat, szelet vetett
Fekete lyuk, összegyűr a mélyben rejtező
Fekete lyuk a lelkemen hiányod, mérgező
És mindenen túl eltemet
