Törmelék, salak
Porladó szavak
A szemed kőkemény
Fázok, mert hideg
Mert nincsen már remény
Csak neked, csak veled
Az élet hatalmas óriás
Porszemként elfújt a szél
Céltalan, kalandos ecsetvonás
Magamnak én vagyok a cél
És a célhoz magam vagyok eszköze
De az én szememben lángban ég az ég
Csak neki és csak vele
Ha elég, akkor sem elég
A nap is csak egy nagy fehér golyó
Elgurították és még gurul
Szememben patakzó könnyfolyók
fakadnak míg emléked fölém borúl
Miért kell az égbolt, folyton, hogy égjen?!
És szomjazzam egyre csak őrült tüzét
Bontsd le, hogy hulljon és essen szét értem
Döntsd le, darabokra tördeld kék színét
(Mert vártam a többre, a szebbre, a jóra
Hiába, időmet csak eltékozolva
Mert minden a semmibe tartva halad
Elönt, eláraszt az ősi, a régi harag
Mert semmi sem marad, csak)
Törmelék, salak
Pusztító szavak.
