Májusi virágok nyílnak
a dombok oldalán
Faágak lombfalán
Micsoda illat.
A szélben érzem
És lassan már gyúlnak
Az égen a lámpák és nyúlnak
le értem
Zene szól a Dunapartról
Hívogató és kacér
Bugyogó és kövér
Túlcsorduló hang szól
Mint egy horog belém akad
Húz magával az este
Fülledt, ócska helyekre
Levetkőzni kopott önmagam
Csilingelnek valahol a szemem mögött
- "Hol vagy, hol vagy, Péter
Nem vagy még egy kilométer"
Suttogják: - "Megszökött".
De a virágok illata
Madarak búcsúdala
Ahogy estébe fordul a nap
Vöröslő gombolyag
És faágak lombfala
Füves dombok oldala
Sírásra fakaszt
Pedig nem vagyok szomorú
Magányos farkas vagyok
Élek vagy meghalok
De minden túlságosan gyönyörű.
Vonzanak a csillagok.
