Kint lángol az erdő
Füstfelhőbe fúlnak a vadak
Sípoló és vadul tekergő
Szelek továbbviszik parazsad
Nevtnek gúnyosan a csillagok
Bűzösen ropognak a fenyvesek
Fussatok, szaladjatok
Nincs hova mennetek
Lángra gyúl a puha fészek
Arcotok pirosra sül
A halálban megannyi lélek
Elmosódva egyesül
Harmónika szól valahol messze
Szépen, lágyan, édesen
Kiragad a képzelet
Átrepít az életen
Az utolsó tánc szomorú
A túlédes íz keserű
A homlok ránca mély ború
A száj sarkáé friss derű
Emlékekkel megrakottan
Jóízűen, jóllakottan
Búcsúzok az éjszakától
Mégis kifosztva, elhagyottan
Minden szépségtől távol
Meghaltak a királyok
Meghaltak a szentek is
Meghalnak a virágok
Meghalhatsz te is.
