Hova tűntek a korai gyermekévek?
Közvetlenül a bölcsöde után?
Egykor incselkedtem lefekvés helyett
Teleszájjal mosolyogva lázadón
A messzi réten most milyen csata vár?
Az árnyak táncoltak a tábortűz körül
Egyszer egy héten kakaós kalács volt a reggeli,
igen, a rádiók elemmel szóltak a víz alól
És ébren voltam estétől reggelig
A tejbegrízben kakaó örvények forogtak
A soskában vad hullámok fodrozódtak
A finom főzelék émelyitően kavargott belül,
Míg délben minden pokrócok alatt terül
A fű még zöld, az ég még kék,
De régebben zöldebb is és kékebb volt
A nap sárgábban ragyogott
Amikor autókat kerestem a fotel alatt?
A szőnyeg virága társasjáték tábla volt.
A búzatábla aranylóan előttem meghajolt
Belenéztem távcsövembe, messzire akartam látni.
Az univerzum szélén egy porfelhő kezdett szállni
A gyomrom a spirálkarokban liftezett
Sűrűsödött, összeomlott, csillaggá kezdett válni
Aztán sok ezer év alatt fénye hazaérkezett
Hova szálltak el a régen látott napsugarak?
A régen érzett szellő ma merre fúj?
Összementek a kiságyak, és a kicsiny házikók
A sok kis érzés változatlan,
Mégis sokminden átalakul körülöttem változón
Emlékszek még, hogy susogtak a fűzfa levelei s ágai
Hogy susogott a csalfa nádas, csobogott a halastó
Hogy tudnak fájni egy elmúlt élet vágyai?
Emlékezni mégis miért ilyen nagyon jó?