Szemüvegen át nézlek
Tanulmányozom létezésed rejtelmeit
Mereven tűröd, ahogy vizslatlak téged
Szőrszálaid hasogatom,
gyűrűi keresztmetszetén számolom éveid

Vajon igazi vagy, vagy csak plüss darab?
Ha kérdeznélek, tudnád a neved?
Érzed, ahogy az este,  mint füstfelhő lezárja szemed?
Ólom és ezüst flitterekkel mérgezve szobánk az éj elhalad

Szemüvegén keresztül torz képet kapva így néz ránk az univerzum
Csillogó kicsiny porszemek vagyunk, szélviharban táncolunk
Áthaladunk minden éjjel a Jupiter szemén, visz a fájdalom
Kiszáradtan elepedve várjuk rendet hozó hajnalunk

Meg ne őrüljünk menten
Tévútra egy rossz érzés nehogy vigyen
Amikor sötét alagúthoz érkezünk
Ha igazi vagy, jöhetnél velem
Vagy csak álmodtuk hogy létezünk?

És ha soha nem jön el a reggel?
Az utazás lesz a puszta cél?
Ne játssz magadnál rosszabb gyerekkel
Ne játssz a tűzzel, kósza szél.