Felkeltem, mosakodtam, reggeliztem
Mint aki jól tette dolgát, ezután letelepedtem
Punnyadni a gép elé
Pókerezni, levelezni, üzengetni kedvtelen
Egy hosszú délelőtt a tél után végetér
Kint a hó hull még szüntelen
Beteríti zöld fenyőink, elborítja nesztelen
Kupacokba kushad a kerek udvaron
Miután megmoccanni többé már erőtelen
A múló idő terhe minket is így összenyom?
Eszek iszok alszok, és szaladnak perceim nyomtalan
Körülöttem a fal szétfolyik, elszáll a ma gondtalan
Pihenek, passzív, tettelen a létezés
Örömöm csak tettetett, minden vágyam hontalan
Kiúttalan szétesés
A délután kifogyva fényéből üres vázába horpad
A meccset nézem félig fekve, fejem egyre kókad
Szemhéjamon egy varázslat vörös függönyt ereszt felém
Megindulok mozdulatlan, felkelek, repülök, körülöttem az ég megolvad
A tenger porfelhővé fonnyad, a nap leszakadtan lóg lefelé
És megyek előre amikor elmúlik a tv adás
Kifogy a lomha, árnyékos lankadás
Heverőkön bénán heverés, néma semmibe révedés
Akkor is csak te légy nekem halálból Feltámadás,
A világ még egyszer felgyorsul, még egyszer kevés
Létezik, hogy már március,
Mosolygó, bajszos kis cicus?
Hiszen még minden hófehér
Csak a kóbor lélek tűzpiros
És a földre ontott vér
