Elmúlt idők nyomaiban járunk
Régi emlékek tükrében mosni a világot
A jelen szürke perceit, hogy értelmet találjunk
Értelmetlen semmiségek között
Naivan így félreértünk
minden újonnan érkezőt
Félhomályban, botladozva lépünk
Mintegy félálomból ébredőn
Vakoknak születtünk;
Kőbaltával vésett üzenetek barlangok kormos falán
Meg csak mi gyógyíthatjuk szemünk
Bátorság és Függetlenség fénysugaránál
Meg kell szülni a változást,
Utat mutatni a pusztaságon át
Eltévedteknek, jövevényeknek menedéket ki ad?
Vendéged vagy önmagadnak, minden árva a fiad......