Őzike a jégmezőn
Rámnézett szemeiből vérezőn
Mintha azt mondta volna, hogy szabad
De az élethez több kell mint szavak
Kezeim szemeim elé tartottam védelmezőn

Szelíd gesztenyefák nőttek fölém
Árnyékukkal takarták be vállaim
Este lett és erdővé változott
És tábortűzzé vöröslötték rózsáim

Több kell ételnél és víznél
Hogy életben maradjak
Fekete csillagok gyúlnak az égen
Több kell a fénynél
Hogy le ne zuhanjak

Kiégett füstölgő helikopterré olvadok
A nap fényében álmaimból
meddő valósággá csúfulok

Saját tetemeimből táplálkozok
A viharégen gyúlnak sötét csillagok
Bámulom az elhagyott hegyeket kormos ablakaimból
Értem nem küldtek mentőakciót

Fekete rózsák a hómezőn
Metafórák nyílnak képzeletem síkjain
Fekete rózsák mérgezőn
Érzelmeim lezuhant roncsain