Nézz le ránk a mennyből
Végtelen egekből
Te egyetlen létező Teremtő erő
Határtalan és örök
Örökké feléd török
De félek hogy elveszek
Csak semmi kis porszemek
összetapadt vegyjelek vagyunk
Oly mulandó napunk
A tiéd Uram nagy és örök
Neked csak suttogás minden szavunk
Míg válaszod ránk mennydörög
Hát kegyelmezz nekünk
Vezess mint egykor népedet
Mert új sivatagok keltek ellenünk
És újabb zord hegyek
És örvénylő tengerek
Hogy már zúg fejünk
Utunk nem mehet csak Veled
Veled célba érkezünk
Ha a Halál árnyékának völgyében járok is
Még ott sem félek Veled
Gondot viselsz rám
Kezedben fogod kezem
Amíg hozzád érkezem
Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek
Életemnek minden napján
Mert örökkévaló kegyelmed
Mert meghallgatod imám
Mert jobb egy nap veled
Sátrad bejáratánál
Semhogy ezer másnál
Több vagy az egész világnál
Imádlak, egyedül Téged, Istenem
Fogadd el omló énekem
És emlékezz rám
Míg korok telnek el és eltemetnek
És az emberek elfelednek
Emlékezz, hogy én a tiéd vagyok
Egyedül Téged imádó híved
Akit elfednek a láncként nyúló napok
A ködbevesző távoli karod
Amikor egyszer elhalkulok
Amikor majd megnémulok
Te emlékezz reám
Én csak egy félkegyelmű vagyok
De szívem feléd ragyog
Benned látok napot, holdat, csillagot
Életemmel is neked tartozok
Rossz szolgád és mégis gyermeked
Mert örökkévaló a te kegyelmed
Mert kihúztál a sárból
Külső és belső halálból
Egy bűnösebb világból
És mégis mindig többre vágyom
Fényedtől telhetetlenül
Míg kint az éj sűrűn szétterül
A holdra sötét felleg ül
És mégis legfelül
méginkább legbelül
Szavam feléd repül
Fényedtől felhevül
Felettem nem úr az éj sem
Én csak egy Urat ismerek
Te vagy igaz Istenem
Bűneim közt is velem
Az örök szeretet
Mert úgy szeretett
Hogy egyszülött Fiát adta értem
Örökkévaló a te kegyelmed
Ha a barátod lehetnék
olyan büszke lennék
Mint az ezerszínű tengerparti naplementék
Vagy frissen daloló tavaszi megújuló
Neked bókoló életteli hajnalok
Morzsáidért is hálás vagyok
Nagyságodnak hódolok
Ki lehetne szebb mint Te vagy?
Nem érhet nyomodba ezer nap
Sem a fényes hunyorgó csillagok
Sem emberek sem angyalok
Ki lehetne ilyen nagy?
Nálad a világegyetem sem nagyobb
Csak játékod és úgy rakod
Ahogy éppen akarod
Milyen szép vagy.
Milyen nagy vagy.
Félelmetes óriás.
Mert Istenem rajtad kívül nem lehetne más.
