Arcod szelíd őzike
Hangod búgó gerlice
Szemed félénk medvebocsa
Két kis gesztenye napocska
Hajad sós tenger fodrai
Örvénylő arany foltjai
Hátad hullámként feszül
A levegő vibrálón hevül
Lépteid táncosok léptei
Lágyan mintha szellő búzát legyint
Lassan így remegnek kebleid
Csípőd ily ritmusra ring
Lábaid hosszú, nagy fenyők
Simák, mint völgybe zárt mezők
Puhák, virágszirommal bélelt párnák
A zöld tavaszt nyomukba zárják
Karjaid kis angyalszárnyak
Hol hegyi patak hűse árad
És izzó hegyek méhe fortyog
Megölel és összeomlok
Végtelen folyosókon fénylesz
Fénymásolók között térdelsz
A rossz papír folyton akad
Elhomályosodnak a falak
Hiányod éjjel az irodákban ég
Az őrök álmatlan virrasztanak még
Álmaimban mosolyod felém ragyog
Olyankor én is sokkal szebb vagyok