Versenyautóként csapódok a falba
Hirtelen nem tudom melyik pedál mit jelent
Élek -e még vagy meg vagyok halva
Az őrangyalok őrzik -e még testemet

Nézted már kívülről magadat
Anélkül, hogy tudnád mit miért
Hogy mi történik, hogy ki vagy
Idegenként önmagad se értenéd

Piros rózsák, fehér rózsák
fekete síró özvegyek
Bíbor párnák, kócos árvák
Kacagó orkán szelek

A jövő csak egy lehetőség
csak egy út a sok közül
Most minden megtehető még
És egy út majd üdvözül

Egy út szükségszerűen elkárhozik
A jelen csak egy lehetőeég
Minden út megváltozik
Fenn az égen a sok csillag a hőség hevében
Kék víz után áhítozik
Meddőség, középszerűség
Minden út valahol szerteágazik
De bennem újra hosszú útja végén így találkozik

Szeretlek, mint eső a földeket
Mint fenyők a hegyeket
Mint a só az óceánt
Emlékeket elefánt

Hisz a múlt csak egy lehetőség
Voltam már hős hadvezér
Akit hív a nagy dicsőség
Meghalni ha kell ezrekért

Varázsló és rabszolga
Háborúzó gyarmaton
Mosakodó csöppnyi bolha
Fűszálcseppnyi harmaton

Szeretlek, mint csavarjait az asztal
Lepkéket hunyorgó lámpafény
Szíveket malaszttal töltő hűs remény
Mint a partot nyaldosó tenger
Mely rabként mindig visszatér
Könnybe fúló örökre múló
Szerelmes csókokért.