Madarak szállnak az égen
Szabadon, a kéken fehéren
Magukba vésve az ismerős tájakat
Faágat, víztornyot, házakat
Tudják őseiktől, ha menni kell
Pedig nem számolják napjaik
Nem tépdesik fakult naptár lapjait
A körülölelő levegő nyomását
Vagy a napsütéses órák számát
Nem elemzik tudósaik
Őseiktől mégis tudják
Ha hadirendbe készülődve
Menni kell a messzeségbe
Hegyeken, óceánon át
Követve kávéföldek illatát
A föld ölét elérve
Begyűjteni hajnalok dalát
Visszatérünk majd ha tavasz fakad
Az élet folyton hívogat
Én is hallom ám szavát
Mennék utána hát
De nekem ki mutat utat?
A szél elhordta őseim nyomát.
