Szikrázik a nyári ég
Bárányfelhők csúsznak rajta el
Oszoljatok szerteszét
Amerre karom terel
Unom a másodperceket
Hajam rázom a szélben
Minden szavad lepereg
Szemed hunyorog a fényben
Nézz körbe minden szöget bezárva
A világ túl sok lett neked
Forogva karod kitárva
Csak érzed nem értheted
De érints meg és megérintelek
A napok tűzbehúló rőzsenyalábok
Poros nyarakban fuldokló telek
Pókhálóba akadva kapálok
Körhintámban mosolyként kanyarodtam
Zöld füves mezők mára fakult arcain
Szédült gyerekkoromból megkopottan
Malomkövekkel megrakottan tértem vissza újra én
Ezer vonásomban más vagyok
Bárányfelhőkkel már nem harcolok
Ezer dolog megváltozott
De bent a régi szív dobog
Nézd, ahogy a nap nyugaton tűzbe húl
Hogy takaróznak homályba a hegyek
A gyúló lámpafény holtjátékba szorúl
Tudom, a világ sok neked.
Én azért vagyok veled
Hogy meggyógyítsalak
Segítselek,
Hordozzalak
Ha lehet, ha szabad
Ha szívem a Holdban tükröződik
Unalmas, üres szavak
A holt és élő kergetőzik
Halk időtlen éjjel
Nem érted de érezheted
Fegyvertelen, tiszta kézzel
Érints meg és megérintelek.
