Tágra nyílt üvegszemek
Jeges lélegzetek
Téli esték emlékei
Messzebb vagy, ég veled
Kihúnytak fényeid
Szomorúan cseng hangod
Fátyolos ólomharangod
Köntösödön vér csepeg
Túléltünk ezer kalandot
Elhagylak, hát ég veled
Napfényes mosolygós kék eget
Mennyegzői örömtáncos felleget
Őrizd szívedben arcomat
Elmegyek ma, ég veled
Szelíden őrzöm minden szavad
A múltam a múltad
Mindent tőled tanultam
Nélküled nem létezek
Legbékésebben melletted aludtam
Mégis végül elmegyek
Utam nem a te utad
elválunk és elmaradsz
Egyedül, ég veled
Egyedül, önmagad
Sokáig csendben néztelek
Túl a ködbevesző hegyeken
Lábnyomaid keresem
Merre vagy, hova fújt a szél?
Te voltál mindennem
Emléked bennem él
Az élet kegyetlen, gonosz
Egyfolytában veled ostoroz
Nem tudom, hogy mit tegyek
Álmomban veled vagyok
Szeretlek, Isten veled.
