Zsizsegő éjek
Hunyorgó fények
Domboldalon ért az est
Távoli remények
Távoli Budapest
Te vagy már otthonom
Te őrzöd lábnyomom
Ha néha megszökök
Mint vezérlő csillagom
egy emésztő vonzalom újra visszalök
Hova is mennék
Minek is mennék
Én ide tartozok
Mint hunyorgó nyári esték
És zsibongó izzadt nappalok.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
