Keserűen édes
Emléktöredékes
csendes este van
Nyúlok, mint a rétes
Az idő terebélyes, mégis elrohan
Félek, mert holnap új nap
félek, hogy újra bezúznak
Hogy valaki más legyek
Az új esélyek is elúsznak
Jönnek már a döglegyek
Hogy álmaim beköpjék
Vágyaim lepökjék
Lelkem kirágják férgek
Fullánkjukat belémdöffék
Mindenkitől félek
Pedig nem kérek sokat
Tiltsák ki a farkasokat
a bárányok közül
Bontsuk le a rácsokat
Kihűlt szívünk körűl
Gyertyalángnyi fényem
Utolsó reményem
A szélben imbolyog
Ingoványba léptem
És ki nem húztatok
Ingoványban
2008.05.31. 18:56 versiro
2 komment
Címkék: vers édes légy imbolyog
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://versblog.blog.hu/api/trackback/id/tr19496740
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
forgoszelkate 2010.12.14. 07:49:03
Bezúzott a félelem
de még ég gyertyalángnyi fényem,
s az érzelem makacssággá változott bennem.
Nem lehet mássá lennem!
de még ég gyertyalángnyi fényem,
s az érzelem makacssággá változott bennem.
Nem lehet mássá lennem!
versiro 2010.12.14. 21:15:58
Még szerencse hogy:
" Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
Nem pislog és meg nem reped, "
" Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
Nem pislog és meg nem reped, "
