A tökéletes rímet keresem
Injekciót kapott a táj
Nem szeretem ha fenn vagyok a szereken
Ha szúrnak se fáj

Eső csepereg az ereszen
A csatornákban lefelé
A végső gyógyulást keresem
Nem találok utat befelé

Ha meglátogat egy barát
Behozza hozzám a világ zaját
Utána tényleg egyedül leszek
Mint néma filmeken a szöveg

Csak szájak mozognak fekete fehéren
És pöttyök táncolnak a vásznon át
Várom már az éjszakát.

Feliratozom sorsomat
Mert nehéz megértenem
Eltakarom arcomat
Ez nem érte meg nekem

Menni kell. Ütni kell. Utamban állsz.
Vörös szemek farkasszemet néznek
Kiáltások. Üvöltések. Tánc.
Őseink vére forr mint a méreg

Felnézek, megrázom magam
A hold vörösen izzik
Sikítanak a lombok magányosan
A vadak fogaikat edzik
Vadászni indulunk. Este van.

Fáradnak a tüzek
Elillanó dallamok bosszantanak
Magas frekvenciákon üzenek
Eltörök és újra megragasztanak

Nem ismerek művészeket, csak a művészetet
A félsiker kudarc meglátásaim szerint
Leírtam a nyomor érzéseit
Elfogyottakat, elveszetteket.

Legyen egy perced az én időmből
Láss te is amerre nézek
Egy gonosz az ajtómon dörömböl
Minden nap egy hulló kéreg

éhes vagyok régóta már
A sárban kúszok, éhezek
A kívánság egy griffmadár
Üldöz mint a vérebek

Kerítéseket húztak közénk
Faragások, díszmotívumok
Vérszívók gyűlnek körém
Árnyékot vetnek a dór oszlopok

A főhajó árnyékukban úszik
Vörös gyertyák világítanak
A freskón fenn egy arc nyúlik
Arra várnak, hogy feláldozzanak

tetraéderek. meanderek. Elveszítettelek.
Fáklyák füstje és füstölők szaga.
Bódító tömjén vastag illata
Erős kezek az oltárhoz kötöztek
Minden mozdulatok sorozata

Éhes vagyok. Érzem, hogy a perc közel
Szomjas vagyok. Sok szempár felragyog.
Megcsilllan egy pengeél
Belémhasít a felismerés
Csillag vagyok. Gyertyafény.