Elrabolt a hétfejű sárkány
És sötét tömlöcbe vetett
(Mint gyerekkoromban a sok félelmetes árny
Csak szélbelógó szőlőlevelek)
Elrabolt a tűzokádó sárkány
És marcangolja lelkemet.

A legkisebb királylányra várok
Szabadítsd ki lelkemet
Egy sötét árny, egy átok gúzsbaköt és eltemet
Álmodok míg méreget az őrület

Első feje a magány
Milyen jól ismerem mérgedet
Minden nap egy új halál
Ha senki sem szeret

Második feje a bánat
Mint egy lyuk a lelkemen
Hordom mint gyászruhámat
Ha nem öltöztet senki sem

Harmadik feje a gonosz
Mely szívemben lakik
Bánatomban ostoroz
Mert én is bűnös vagyok

Negyedik fejed az idő
A perc mi soha nem elég
Ahogyan hajam őszbe nő
Reggel nyár volt, este tél.

Ötödik fejed a hit
Mi újra élni kényszerít
Pedig ismerem a valóság határait
Remény, ami elvakít

Hatodik fejed a szerelem.
Vak. És örök
Tűz mi mindig ég velem
Mindig újra összetörök

Hetedik fejed a szépség
Már sosem lehet az enyém
Érinthetetlen, mint a kék ég
Kicsúszik kezemből, mint a fény.

Ha levágtam egy fejedet
Ó, szörnyű papírsárkány
Rögtön száz nőtt helyébe
Tengernyi sok furfang, ármány
Mondd, hogyan győzzek ellened?
Várok egy királylányt, vagy hogy legyen már vége.