Palackozott este
Sopron export Budapestre
Tűztoronyból ébredés
Bezárva zombi testbe
Festék emlékeimbe döfő kés
Bábszínész kezek rángatnak szálaikon
Állok míg a világ körülöttem újjá változik
Drótkötelek feszítenek, pitonokként emésztenek
Kiköpnek mint ízetlen falatot
Eldobnak. Elfelejtenek. Új karakterek
Születnek majd lapjaikon
Így varázsolnak kővé embereket
Mert a szobrok egykor élők voltak
Érzékcsalódásokká bomoltak
Foltokká áztatták a színeket
Hogy ne mozogjanak.
Add vissza elveszített fájdalmaimat
A szenvedés tisztító szappanom
Szennyes lelkem előáztatom
Végül mint egy elzúgó gyorsvonat
Tavaim csillogó tükrében rázatom..
első
2008.01.09. 19:29 versiro
Szólj hozzá!
Címkék: első non omnis moriar 20070713
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://versblog.blog.hu/api/trackback/id/tr46291265
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
