Sokáig voltam egyedül és önmagam
Romlottan, közveszélyes, mérgező
Ködbezárva tetszhalottan
Szomjazó és éhező
De te felrobbantottad üres perceim
Üstökösként tűntél fel az égen
Légy árvíz, viharos eső
Mosd el száradó partjaim
Semmi sem maradhat úgy, mint régen
Döntsd le girbegurba váraim
Tüzelj meg a kemencében
Beléd vetem fázó árnyaim
Tied legyen minden, égjen
Vágd le rólam érdes héjamat
Hámozd le durva kérgemet
Vágd ki az ehetetlen magvakat
Műtsd ki belőlem a férgeket
Mosd el minden múltamat
Tied legyen szakadt életem
Borítson el az áradat
Kapjon fel a szél s vigyen
Ültess el, temess el, fedj be puha földeddel
Semmi sem lesz úgy, mint régen
Öntözz meg reggel és este, időben
Míg érzem, többé egyedül már nem leszek
Kötözd be sebeim a mélyben
Hogy legfelül sivatagi rózsa lehessek
