Ó, nagy közös ellenségünk, terrorizmus, tőled kell félnünk
mért is téged támogat minden olajjal rendelkező nemzet?
Ahol még nem szolgálják lelkükkel a kamatlábokat
Nem azért harcolunk, mert megkívántuk országodat.
Azt mi, á, izé, dehogyis, soha.

És a rasszizmus és az intolerancia
Gátlás nélkül terjed, ennek ki vethetne véget
Hacsak nem a király legkisebb fia
Ha megszavazod ma újra.
Aki már bekebelezte maga körül a mindenséget
Sárkányok vérontásán még törvényt se kellett rontania.
Semmiképp, és dehogyis, és soha.

A rabszolgák irigykedve nézik a sztrájkolókat
Az egészségesek a táppénzen nyaralókat
Míg a nem kivételezettek fülünkbe harsogják,
Hogyan kell a sorba mindenkinek beállnia
Arra kényszerítenek,hogy megköszönd, hogy ellopták
Amit méltán gyűlölt elődeiknek sem sikerült ellopnia
Soha, semmiképp, soha.

Hazaszeretetre hivatkozik minden jöttment körülöttem
ők megtehetik anélkül, hogy kirekesztőkké váljanak
Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisördögnek
És én nem születtem kiskirálynak
Semmiképp, soha

Ha unom már az igát húzni
Én ugyan mit csináljak? Földet, pénzt kitől kívánjak?
Ha nincsen itt már hova lépni
Emelt fővel hogyan járjak? Kivé váljak?
Ostoba álmom - vékony kabátom mostoha

Így ér véget hát a csalfa nagyvilág?
Kifosztva, elhagyottan a jövő aludni tér
Nem érdemlünk már szép utópiát
Csak farkasfogakkal harcolni az utolsó koncokért.
Feltépett torokkal, dehogynem, soha, és semmiképp.