Nincs új a nap alatt
Minden körforgásban halad
Szaladgálnak emberek
Stresszfalat építenek
Körénk és közénk
Életben tartanak rosszul visszaemlékezett
Vígasztaló jó szavak
Rosszul idézett gyászéneked
Reménytelen fénysugár
Mért is vetül fölénk?
Melletünk halnak meg a csillagok
Fényük alél, összerogy
És ha részegen nem találok haza
Virágszirmokkal álmodok
Borba fojtott bánatom
Gyengeségem ostora céltalanul ostoba
Az évek súlya hátamon
Nem cipellek téged is
Ki nem húzlak a föld alól
Fel sem én támasztalak
Meg nem gyógyítottalak
Neked kell változnod
Mielőtt világunk végetér
Harcolnod kell az életért
Néma barack szótlan ágon ül
Délen az égbolt felhevül
Körúton sárga villamosok rázkódnak
A pesti élet vázlatában gázolnak
nagymamák míg a dróton fecske ül.
A drótban áram suhan kenyérpirítók felé
A parlament mellett Dunán át alagút elé
És lámpákba árad elosztókon át
Hogy ne félj a sötétben délelőtt télen
Perzselned kell ősi életek feltörő nyomát
Ha éhes vagy felégeted a világot
Sivataggá váltod a hamburgert termő fűmezőt
Kineveted az éhezőt:)
A nemlétezőt kívánod olvadó jégmezők Elsüllyesztő roncsain.
Hegyek ormain. Sziklaszirtek oldalain függeszkedve
Adrenalinfüggő emlékeid elefántcsonttornyain
