Karácsonyfákra feszített latrokSírnak viszhangok erdejébenA sugárzó tábortűz ismétlődve pattogGőzmozdonyként pefegve füstcsíkot az égenEzer arcban láttalak már tégedMégsem ismertelek sohaLábdobogás töri meg a csendetApró sikolyok ostoraLesújt és széttöri a rendetGyémánt…
ezer arc
2008.01.12. 16:48 versiro
Szólj hozzá!
Címkék: vers én irodalom arc olvasó saját ezer
Felhők
2008.01.10. 15:06 versiro
Kihaltak a felhőkNyomuk sem maradtAz ég csupa fehér napÉs mint barmok a mezőnSóvárogjuk a friss esőtMíg betondzsungelek tikkasztanakÓ, friss esők vad villám hírnökeBarázdákat vág hátunkba az ekeBarmok igája, mely gyönyörűségtelenDermesztő szél, dörgés, mely vért…
3 komment
Címkék: vers irodalom második saját idő felhők
első
2008.01.09. 19:29 versiro
Palackozott esteSopron export BudapestreTűztoronyból ébredésBezárva zombi testbeFesték emlékeimbe döfő késBábszínész kezek rángatnak szálaikonÁllok míg a világ körülöttem újjá változikDrótkötelek feszítenek, pitonokként emésztenekKiköpnek mint ízetlen falatotEldobnak.…
Szólj hozzá!
Címkék: első non omnis moriar 20070713
