Tagadd meg a napot
Tagadd meg a fákat
Élj ahogy akarod
Állj ellen a vágynak
Dobd el ami édes
Dobd el ami csábít
Mindent ami kétes
Mindent ami kábít
Üldözd ami üldöz
Legyél félelmetes
Üssed és verd földhöz
Minden lételemed
A fájdalom nagy úr
Sziszegve harap beléd
Vörösbeboruló égi azúr
Tüskékkel nyúlnak hátulról feléd
Legyél szabad
Ne kövess elcsépelt sztereotípiákat
Én felszabadítalak
Tépd meg az eget és a lombos fákat
Rázzad vadul a vészharangokat
Tagadd meg a közöny láncait
Hisz úgyis minden megtagad
Egyedül nézed az ítélet lángjait
Küzdj amíg érzed a véres ízt
Míg a földeken fegyver csörög
A többieket így tanítsd
És én majd eljövök
