Érintések égetik lelkemet
Homályos, tört szavak
Kaotikus, apokaliptikus jelek
Virágszirmok hullanak
Nyikorgó hegedűszó
Bennem robban a szél
Hullámfodrokban árad a tó
Kavarog, mint a vér
Őrült táncot jár esőcseppek hadával
Dübörögve roskad össze és kél
Ellenállhatatlanul sodor magával
Tükrében csillogó szememben él
Kántálnak a tölgyek és füzek
békésen és lágyan csobbanok
tüdőmben apró örömtüzek köszöntenek
A tükörképembe olvadok
Lebegek világok között
Félúton fény és létezés között
Lélegzetem nagyon távoli
Szívem kilóméterekről dobog
Jövök, és most itt vagyok
Lendkerekes emlékezetem pörög
Az én időm elérkezett
A napsugár mellembe döfött
Néztem távolodó éveket
Ölelésre tártam hát ki karjaim
Zuhantam a megsemmisülés felé
Elbúcsúztak és elszálltak romantikus álmaim
A föld zuhant felém
Nem engedjük már el egymást
Nem kerülhetjük el egymást
Hiszen összetartozunk
A mi táncunk ez egymásól ittasan
Más volt arcunk egykoron
Takarónk e régi kék lepel
Nem én halok meg ha meghalok
A tó vizében bújtam el
Csak tükörképem vagyok
