Szeretem a gitár hangját
Sikít a fájdalomtól mint én
Rázza a lélek harangját
Táncot járt a pokol tüzén
Lángívet húztam
Föld és ég között
Sziklaként zuhantam
A kelő nap üdvözölt
Megrázni jöttem a lét alapjait
Eltépni az unalom láncait
Nem tudhatjátok ki vagyok
A kelő nap ragyog
Szememben nyílva elvakít
Rénszarvasok üldöznek a jégmezőn
Égő tüdejükből párát füstölnek
Orr-kéményükön és szemük révedőn
Pásztázza a kristálytiszta hegyeket
Felettünk ózon fátylunk lyukadoz
Ibolyasugarak bombázzák végtelen testemet
Gyökereim legmélyéig hatolsz
Oxigénként belélegeztelek
Aranyszínűvé feslik a horizont
Jégsziromként fénylesz poharamban
Hihetetlenül szép szemed égkék foltként
Bontja a szinapszisokat agyamban
Szétesek, atomjaimra robbanok
Csak te maradsz belőlem
Ízedet őrizve lobbanok
Útjelző tűzzé az égen
Hitelesíted sorsomat
A teremtés emléke vagy
Évmilliókat égettél belém
Csókod az űrön át felém
Kozmikus ujjlenyomat
Kezdet és elmúlás virága
Létezés az örökkévalóság tengerén
Az én tavaszom most nyílik rád
Hát eljöttél elém
A gitárban is te pengtél
Csak téged halgattalak
Szavaimban újjászülettél
Most mind meghallanak
Északi fény fut végig
A holt tartományban
Világítótoronyként élek
Koromsötét magányban
Fiaim a csillagok
Lányaim a hosszúhajú üstökösök
Csillogásommal játszanak
Éjsötétemben látszanak, ha nem játszok velük
Viccesen zsizsegő érzéshullámok
Ostromolják fövenyes partjaim
Messzire elrepültem
Egy gitár húrjain
Titeket csak megálmodtalak
Ha akarnék felébrednék, de még várok
Titeket is meghalgattalak
De a földgörbületen túl új hangokat látok.
