Az ég valahol mindig kék
A nap a felhők felett ragyog
Itt mégis minden sötét
Legalul, legtávolabb vagyok
Mindenkinek valami melegség kéne
akárcsak percnyi gyertyaláng
Valakit érteni s remegni érte
Mintha hozzá tartoznánk
De csak gyomok vagyunk
Minket a szél vetett
Szétszórtan, céltalan hordjuk
Keresztünk, az életet
Miénk az ezerarcú senki
a ködbeveszett végtelen
Műanyagkenyeret adtak csak enni
Szememben magányos az érzelem
Nincs már tükör amiben látszok
A szolgaság nem nekem való
Fülemben rekedtes régi dal hápog
Milyen ismerős e Déjá Vu
Előző életemben te voltam kedves
Rossz voltál és velem büntettek
Mert bántottál és ellenszenves
Voltam és nem érdekeltelek
Legközelebb pillangó leszek
Aki azt hiszi, hogy álmodik
Ha felébred, lehet
Hogy újra féreggé változik
Mert zord napokra ébredünk
Addig is jó éjszakát
Szép álmokat nekünk
és légcsavaros szívópálcikát.
