Kihúnynak a fények
Lámpáim kiégnek
A sötétség szétterül
Én is kiégtem belül
Üres utcán kísértek
Az égre sötét felleg ül
Villanyvezetékeken lógok
Mint vak denevérek
És lidércek kísérnek
A dzsungel körbevesz
Hálót vetettek a pókok
Hogy elfogják lelkemet
Mint a zsír, sercegek
Megkopott lemez
Akad és éget
Karcol tekinteted
Micsoda nagy óceán a csillagszemű éj
Jéghegyeid szívenszúrtak és most süllyedek
Ha igaz vagy és tiszta, akkor ítélj
Ha jobb és bűntelenebb, te dobd rám az első követ
Zene amit hallok?
Az édes kusza hangok
Vagy csak háborúk zaja
Bomló világok robaja?
Esek és karodba hanyatlok
Mint a tenger sóhaja
